tag:blogger.com,1999:blog-62481020755987198162024-03-12T18:57:04.962-07:00BódottáEssiehttp://www.blogger.com/profile/02089426960094619785noreply@blogger.comBlogger8125tag:blogger.com,1999:blog-6248102075598719816.post-82374618373940650012017-06-03T10:33:00.001-07:002017-06-03T10:33:35.688-07:00<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
HAMAROSAN...</div>
Essiehttp://www.blogger.com/profile/02089426960094619785noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6248102075598719816.post-87350769216053639692017-01-14T04:45:00.001-08:002017-01-14T04:45:18.188-08:00Drága Olvasóim!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Először is tudom, nagyon régen jelentkeztem, és így kissé megkésve kívánok <b>boldog új évet mindenkinek</b>! Remélem mindenkinek jól telt a szünet, sikerült kipihenni magatokat, és mára már Ti is igyekeztek visszarázódni az iskolai életbe!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Másodszor pedig nagyon sajnálom, hogy ennyire régen adtam életjelet magamról. Sajnos a napjaim nem úgy alakultak, ahogyan elterveztem, emiatt pedig haragszom magamra. Minden fontosabb volt az elmúlt időben, mint az írás, és ezért bocsánatot kérek. Viszont ez az elkövetkezendő pár hónapban nem fog változni. Végzős vagyok a gimnáziumban, és elhalmoznak a feladatok, amiktől nem tudok egyik pillanatról a másikra megszabadulni: projektmunkát kell készítenem az egyik érettségi tárgyamhoz, beadandókat írni, igyekszem jó jegyeket szerezni, emellett sok egyéb teendőim is vannak, amiket nem tehetek félre egy percre sem, ugyanis ezek jelentik a továbbtanulásomhoz vezető utat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy jelenleg <b>szüneteltetem a blogot</b>, legalábbis májusig mindenképpen, de pontos időpontot nem tudok mondani. Szeretném mindenképpen folytatni, hiszen a részemmé vált maga az írás, egy <i>apró </i>öröme az életemnek, és nem akarok semmiképpen lemondani róla.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Remélem megértitek a helyzetem. Egy időre eltűnök, de <b>nem örökre</b>! Mindenkinek nagyon sok sikert kívánok az életben mindenhez, érezzétek jól magatokat minden nap, hiszen az élet egyetlen nap, és az a nap ma van!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Hamarosan találkozunk, legyetek jók, vigyázzatok magatokra!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">E.xx</span></div>
</div>
Essiehttp://www.blogger.com/profile/02089426960094619785noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6248102075598719816.post-83566580649504674582016-11-20T01:55:00.000-08:002016-11-20T11:52:30.733-08:00Negyedik fejezet<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="color: #4c1130;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Drága Olvasóim! Itt a következő rész, remélem tetszeni fog! <a href="https://plus.google.com/111233424843129015998">Markovics Gyöngyinek</a> nagyon szépen köszönöm a hozzászólását, nagyon kedves Tőled!xx Egy plusz információt szeretnék közölni a részeket illetően: már múlthéten megfigyelhettétek, hogy nem szombaton, hanem vasárnap hoztam fejezetet, ezt pedig szeretném rendszeressé tenni, ugyanis a legtöbb szombaton nem vagyok itthon, és bár a rész megvan írva, nincs időm átolvasni, korrigálni a hibákat. Megértéseteket köszönöm! Nem is szaporítom tovább a szót, nagyon jó olvasást kívánok nektek, legyetek jók!</span></i><br />
<div style="text-align: right;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: small;"><i>E.xx</i></span></span></div>
<div style="font-size: x-large;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7ejuwVOw1hnR_qIUT9lP1j2GdRVBwv-pyThcXNzLnyJMMXGywaFaPWb12nSd4Fumi0I_PSrAAHgAUctaNBL9aEHj_UGpO7PwumbcQDmCs-BDRJldlYzcH_iixYNpkDXs5HGhXg3TyUUTl/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7ejuwVOw1hnR_qIUT9lP1j2GdRVBwv-pyThcXNzLnyJMMXGywaFaPWb12nSd4Fumi0I_PSrAAHgAUctaNBL9aEHj_UGpO7PwumbcQDmCs-BDRJldlYzcH_iixYNpkDXs5HGhXg3TyUUTl/s320/large.jpg" width="197" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="font-size: large;">D</span>ANIELLE <span style="font-size: large;">C</span>AMPBELL</span><br />
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Pár másodperc alatt teljesen megázok, pedig mindössze az
ajtó és a taxi közötti utat kell megtennem. Kezeimmel rámarkolok a kilincsre,
és próbálok minél hamarabb bejutni az eső elől. Idő közben a szél is feltámad, emiatt elkezdek fázni, ezért még nagyobb boldogsággal tölt el a melegség,
ami a hallban vár rám. A kabátom kapucniját azonnal leveszem magamról, a hajam
vége azonban kissé elázott, de nem tudok semmit sem tenni vele, mindössze a bal
oldalra simítom kócos tincseimet, próbálok minél jobb külsőt varázsolni
magamnak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Hölgyem! – szólít meg hirtelen egy erőteljes férfihang, ami
miatt egy pillanatra összerezzenek. Tekintetemet felkapom a Tőlem mindössze pár
méterre álló fekete ruhás férfira, azonban mielőtt bármit is mondhatnék, újra
megszólal. – Miben segíthetek?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Jó napot! A BG-től jöttem, időpontom van Mr Tomlinsonhoz –
hadarom el, miközben arcomon mosoly suhan át.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Kérem, menjen a portához, ott eligazítják. – mutat a vele
szemközti falnál elhelyezkedő recepcióra, én pedig hálásan bólintok, majd
elindulok. Magas sarkú csizmám kopogása visszhangzik az óriási előtérben, és
most először figyelek fel magára az épületre. A terem letisztult, mégis
káprázatosan néz ki, kívülről csak egy egyszerű felhőkarcolónak tűnik, belülről
azonban egészen más stílus dominál. A modern küllem keveredik egy régiesebb
arculattal, mégis ez az egyveleg gyönyörű. A kissé bézs színű falak kellemes
hatást keltenek, a fa erősen meghatározza a berendezést. A színek teljesen
összhangban vannak, a barnának különböző árnyalatai harmonikusan hatnak
egymással. Fejemet kissé megrázom annak érdekében, hogy véget vessek az elkalandozásomnak, és
tekintetemet visszavezetem az úti célom felé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Jó napot! – köszönök a velem szemben álló, fiatal
lánynak, aki hasonlóan viszonozza gesztusomat. – A BG-től jöttem, időpontom van
Mr Tomlinsonhoz – ismétlem meg önmagam, a lány bólint, miközben tekintetét a
számítógépen tartja.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Áhh, meg is van. Danielle Campbell? – néz rám zöld
szemeivel, miután leolvasom a mellkasán lévő névjegykártyáról a nevét:
Elisabeth Carter.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Igen, fél háromra beszéltük meg a találkozót – most rajtam
a sor, hogy bólintsak, és amíg Elizabeth elintézi a dolgát, rápillantok a
plafonon elhelyezkedő órára: 14.28.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Bocsánat a várakozásért, még egy fél pillanatot kérek – néz
rám bocsánatkérően, arcán kedves mosoly jelenik meg, a telefonhoz nyúl, és a
füléhez emeli a kagylót. Másodperceken belül felveszi a vonal túlsó felén lévő
illető, aki sejtéseim szerint Mr Tomlinson lehet. Mindössze pár mondatot
beszélnek, majd egy „rendben, máris küldöm” után leteszi a telefont, engem
pedig utamra enged. Harmadik emelet, hetes szoba. A szemeimmel szinte azonnal
megtalálom a liftet, így el is indulok annak irányába. Az ujjamat felemelem,
megnyomom a hívót, a felvonó pedig pillanatok alatt meg is érkezik. Egyedül
szállok be, kiválasztom a számomra megfelelő emeletet, azonban mielőtt bezárhatnám az ajtókat a
gombok segítségével, egy sötét, már-már fekete hajú nő lép be mellém. Kék
szemei rám villannak, én pedig gyorsan fordítom el a fejem, az ajtó ez idő
alatt bezáródik, engem pedig elfog a kényelmetlenség érzése. Nem szól egy szót
sem, mindössze megnyomja a négyes számot, erős parfümjének illata belengi a levegőt, ami valamiért nagy ellenszenvet
kelt bennem. A másodpercek csigalassúsággal telnek, azonban a megérkező lift
hangja megváltásként csendül fel. Hátra sem nézve lépek ki, még csak eszem
ágában sincs bármit is szólni az ismeretlen emberhez. Tekintetemmel az ajtók
felé fordulok, és próbálom megtalálni a hetes szobát, a folyosó végén pedig
sikeresen meg is látom. Határozott léptekkel haladok felé, kezemet felemelem,
és bekopogok az ajtón. Miközben a beengedésre várok, ruhámat megigazítom, a
mostanra már száraz hajamat ujjaimmal átfésülöm, majd megigazítom. Azonban
másra már nem marad időm, ugyanis egy férfias hang szól az ajtó túloldaláról,
ezzel bebocsátást adva. A kilincset lenyomom, és pillanatokon belül már a
faasztal előtt vagyok, velem szemben pedig Mr Tomlinson áll.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Jó napot! Danielle Campbell vagyok a BG-től – nyújtom a
kezemet udvariasan a férfi felé, gesztusomat elfogadja, és kissé megrázza.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– William Tomlinson – mosolyodik el, és a szék felé biccent.
– Kérem, foglaljon helyet Hölgyem. Aprót bólintok, a táskámat egy kis időre
leteszem az említett bútordarabra, amíg a fekete szövetkabátomat leveszem
magamról, és a szék támlájára teszem. Próbálok minél gyorsabban leülni, hogy
ne várakoztassam meg a szemben lévő férfit, aki mindeközben már elhelyezkedett.
Amint elfoglalom a helyem a kényelmes bőrből készült ülőalkalmatosságon, a
ruhámat megigazítom, miközben lábaimat keresztezem egymáson. Kezemet
összekulcsolva pihentetem térdemen, és figyelmemet végérvényesen Mr Tomlinsonnak
szentelem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;">L</span><span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">OUIS <span style="font-size: large;">T</span>OMLINSON</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Tekintetemmel a könyvelési adatokat böngészem át, próbálok
minden erőmmel ide koncentrálni, több-kevesebb sikerrel. A fejemben cikáznak a
gondolatok, türelmetlenül kattintgatok az egérrel, végül fáradtan sóhajtok fel,
és abbahagyom a tevékenységemet. Könyökömmel az asztalra támaszkodom, arcomat
tenyereimbe temetem, számon hangos sóhaj szökik ki. Pillanatok alatt ellazítom
magam, kissé unottan dőlök hátra a székemben, miközben a telefonomat a kezembe
veszem. Lazításképpen megnyitom az első közösségi oldalt, melyen végigfutom a
legfrissebb híreket, azonban ez nem köt le sokáig, ujjaimmal azonnal egy
másikat nyitok meg, amely talán már érdekesebb is lehet. A twitter pillanatok alatt betöltődik, és kíváncsian nyitom meg az újabb értesítéseimet. Pár személyt
visszakövetek, akiknek a neve tényleg ismerősen cseng, azonban akikről fogalmam
sincsen, honnan is ismerhetném, azokat mellőzöm. A kezdőlapot görgetem végig,
az ismerőseim posztjai iránt azonban mégsem érdeklődök annyira, viszont mielőtt
bezárnám az oldalt, egy nem olyan régen kitett tweet ragadja meg a figyelmemet.
A The Sun nevű bulvárlap promócióként kitette jövőheti újságának címlapját,
melynek középpontjában egy olyannyira ismerős arc áll: <i>a gyönyörű, fiatal modellre újra rátalált a szerelem? Eleanor Calder
őszintén beszél érzéseiről.</i> Áll nagy betűkkel a kép alatt, nekem pedig egy
pillanatra elszorul a torkom. Hatalmas sóhaj hagyja el a számat, a szívem belefájdul, ahogy feltörnek az emlékeim. Ajkaimat összeszorítom, egyik
kezemmel a tarkómhoz nyúlok, és kényszerítem magam, hogy kilépjek ebből a
nyamvadt lapból. Azonban gondolataimat már nem tudom elterelni más irányba.
Talán kissé túl erősen rakom le a telefonomat, testem megremeg, hirtelen
uralkodik el rajta a feszültség, emiatt hevesen állok fel a helyemről. Kezemmel
a széktámlára akasztott kabátomban kutatok, és amint megtalálom a keresett
tárgyat, egyenesen az erkély felé veszem az irányt. Nem érdekel az időjárás, a szakadó eső,
mindössze csak nyugalmat szeretnék. A szál meggyújtásával nem sokat babrálok, a
mozdulat már a kezemben van, lelkem valamennyire megnyugszik, amint beleszívok
a cigarettámba. Tekintetemmel a nyüzsgő várost nézem, próbálok erre koncentrálni,
és nem a bulvárlapra gondolni, azonban nem megy. A hideg eső sem segít, nem
tudom lehűteni magam, felhevült testem ellent mond minden kósza próbálkozásnak.
Az emlékeim elemi erővel férkőznek fejembe, utat törnek maguknak, én pedig nem
tudok parancsolni nekik, tehetetlen vagyok. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><i><br /></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><i>*visszaemlékezés*</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><i><br /></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><i>Napokig keresem a szavakat, próbálom összeszedni a
gondolataimat. Tudom, hogy ő a filmekből megismert nagy Ő, akiért a tűzbe
mennék, akiért bármit megtennék. Hosszan írogatom, mégis miért szántam el magam
a döntésre, amellyel új lapot nyithatunk az életünkben. A közös jövőnket
építgetem, emiatt mosolyogva rázom meg a fejem. Hová tűnt a korábbi énem?
Teljesen elcsavarta a fejem, nem tudok, és talán nem is akarok másra gondolni
rajta kívül. Ő az életem, a mindenem, az egyetlenem.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><i>– Biztos vagy benne, Louis? – egy bájos hang ránt vissza a
valóságba, tekintetemet a lányra vezetem, aki bizonytalanul áll mellettem.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><i>– Soha semmiben nem voltam ennyire biztos Lena – suttogom,
félek, ha túl hangosan mondom ki ezeket a szavakat, bármikor elillanhatnak. Fejét
lehajtja, én pedig furcsán nézem a lányt, nem értem az arcán tükröződő
kétségeit.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><i>– Talán várnod kellene. Olyan rossz megérzésem van. Nem
akarom, hogy csalódj, Louis! – mondja kétségbeesetten, azonban hevesen csóválom
a fejem, miközben arcomra mosolyt varázsolok. Tekintetemet az asztalon lévő
fénylő karikára vezetem, lelkem megtelik nyugalommal, és hiszem, sőt tudom, ez
életem legjobb döntése.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><i>– Minden rendben lesz Lena. Biztos vagyok magamban, egy
fikarcnyi kétségem sincs! Már mindent megterveztem. Ő az, akivel lenni akarok,
akivel egy gyönyörű kertes házban akarok élni, akivel családot szeretnék
alapítani – motyogom, szemeimmel Lena kékjeit keresem, várom a reakcióját.
Halványan rám mosolyog, kezével végigsimít arcomon.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><i>– Remélem, nagyon boldog leszel Lou!</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><i><br /></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><i>*visszaemlékezés vége*</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Arca feledhetetlen, a hosszú éveket nem tudom semmissé
tenni, ez pedig még inkább feldühít, és egyre zaklatottabbá válok<i>. Visszautasított. Megcsalt. Továbblépett</i>.
Egy utolsót szívok a cigarettába, mielőtt beledobom azt a szemetesbe, és
visszamegyek az irodába. Az óra még csak fél négyet mutat, és bár
legszívesebben tüstént hazamennék, az édesapámnak tett ígéretem maradásra
késztet. <i>Legalább másfél órát még maradok</i>.
Fel alá járkálok a helyiségben, a magány azonban rám talál, és elfog a
szomorúság, az elkeseredettség. Gondolkodás nélkül lépek ki az ajtómon, és meg
sem állok apának az irodájáig. Csak el akarom foglalni magam, és tudom, ha
egyedül maradok, ez nem fog menni. Ahogy befordulok a folyosóra, szemeimmel
azonnal kiszúrom Őt, ahogy egy lánnyal beszél, majd pár papírt átnyújtva neki
egy kézfogással elköszön Tőle. Hirtelen furcsa érzés fog el, a személy
valahonnan ismerős nekem, azonban arcát nem látom. Viszont esélyem sincsen
jobban megfigyelni, ugyanis ahogy én egyre közeledem, ő úgy távolodik. Magas
sarkú csizmájában kecsesen lépked, ruhája láttatni engedi csinos lábait, hullámos
haja gyönyörűen omlik a hátára, parfümjének kellemes illata megcsapja orromat, engem
pedig elfog egy érzés, amelyet túl régen éreztem. <i>A kíváncsiság.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Ki Ő? – kérdezem édesapámat, aki meglepetten néz rám, nem
számított a jelenlétemre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Gyönyörű lány – mindössze ennyit mond, és faképnél hagy,
miközben én még mindig az ismeretlen hűlt helyét nézem. Valamiért felkelti az
érdeklődésemet, és egy pár pillanatra elfelejtem, miért is jöttem le. Újra
eszembe jutnak Lena szavai, miszerint ideje továbblépnem. <i>Talán erre a pillanatra volt szükségem</i>.</span></div>
</div>
Essiehttp://www.blogger.com/profile/02089426960094619785noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6248102075598719816.post-10464447515514487062016-11-13T03:55:00.001-08:002016-11-20T11:52:06.548-08:00Harmadik fejezet<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBWE5eiv0KGZPX7Ds0Xdg7u6RnPM3OplwKBl1dUuemcMPxuaHM3fCr1PTJ9IF7DdVGTYjokRRkgZtE52rfSNZcfkUftFxFwB8yNskLaZ4y2BGNICIbmgWL77B8ukagkaXn28AEQmy1C7NY/s1600/large+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBWE5eiv0KGZPX7Ds0Xdg7u6RnPM3OplwKBl1dUuemcMPxuaHM3fCr1PTJ9IF7DdVGTYjokRRkgZtE52rfSNZcfkUftFxFwB8yNskLaZ4y2BGNICIbmgWL77B8ukagkaXn28AEQmy1C7NY/s320/large+%25282%2529.jpg" width="246" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="font-size: large;">D</span>ANIELLE <span style="font-size: large;">C</span>AMPBELL</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Szemeimmel lustán bámulom az ablakot, az eső ismét elkezdett
esni, a sötét felhők eltakarják az eget, és noha még alig múlt el délután két
óra, úgy érzem, mintha este lenne. A sötétség a kedvemet szegi, az idő egyre
zordabb, emiatt bágyadtan húzom el a számat. Egyáltalán nem rajongok az ilyen
időjárásért, hiszen be kell vallanom, félek a vihartól. Az ujjaimmal az
asztalomon dobolok, a munkatársaim szétszéledtek, akik mégis itt maradtak,
hozzám hasonlóan lehangoltan üldögélnek. Tekintetemet visszafordítom a számítógépem
felé, már éppen a következő lapot nyitnám meg, amikor az irodánk ajtaja
kinyílik. A főnököm lépi át a küszöböt, sötétbarna szemeit rám emeli, miközben
egyenesen felém tart. Léptei hosszúak, tekintetével barátságosan néz szét az
irodában egy pillanat erejéig, a nők tekintetét azonnal magára vonzza. Nevetve
rázom meg a fejem, ahogy pár asztallal odébb a munkatársam, Scarlett drámain
néz fel, miközben egy hangtalan sóhaj hagyja el a száját, majd hozzám súgja: <i>örök</i> <i>álom</i>.
A férfi, aki megdobogtatja minden nő szívét a helyiségben, egy negyvenes
éveiben járó úriember, magasságával, széles vállaival, dús barna hajával, ragyogó
szemeivel, sármos mosolyával, kétségtelenül jó humorával, kedvességével a
legtöbb nőt leveszi a lábáról. Egy pillanat erejéig én is beleesek a
csapdájába, érdeklődve figyelem mozdulatait, elmerengek, azonban ennek
gyorsan véget vetek, és bazsalyogva rázom meg a fejem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Ms Campbell! – szólít meg kissé rekedt hangján Mr George,
rám mosolyog, kezeiben egy papírt szorongat. – Az egyik fontos ügyfelünk új
embert keres a cégéhez, és megkért, hogy könnyítsük meg a dolgát. Oda kellene
menni hozzá, és megbeszélni a részleteket. Önre gondoltam, hiszen úgy tudom,
most komolyabb feladata nincsen. A taxi az épület előtt parkol, Mr Tomlinson
már várja Önt – fejezi be, bólintok, miközben kezéből elveszem a felém nyújtott
lapot, melyre a legfontosabb információk fel vannak jegyezve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Rendben, azonnal indulok – motyogom, az asztalon heverő
telefonomat, irataimat belepakolom a táskámba, majd határozott léptekkel megyek
a kabátomért, ami az ajtó melletti fogason lóg. Biccentek Mr George-nak, és már
sietek is a rám váró autóhoz. Szerencsére a taxi majdnem a bejárat előtt parkol,
az eső elől gyorsan menekülök, szinte egy szempillantás alatt szállok be a
hátsó ülésre. Udvariasan köszönök a sofőrnek, gesztusomat ő is hasonlóan
viszonozza, majd elmondom a címet, ahová rövid időn belül el kell jutnom.
Tekintetemet az ablak felé fordítom, az üvegen versenyt futnak a vízcseppek,
emiatt egy pillanatra elmosolyodom, majd szemeimmel az utcát kezdem el szemlélni. Percekkel később azonban a sofőr lassú fékezésbe kezd egészen addig, amíg a jármű meg nem áll. A kért összeget kifizetem egy kis borravalóval kiegészítve, és </span><span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">köszönetet mondok a fuvarért. Az ajtót becsapom magam után, a kabátom kapucniját felveszem, a
kezemben lévő kistáskámat pedig megigazítom, miközben felnézek a hatalmas
épületre, melynek tetején nagy betűkkel áll: TOMLINSON.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="font-size: large;">L</span>OUIS <span style="font-size: large;">T</span>OMLINSON</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Kelletlenül lépek be kora reggel a cég ajtaján, fogalmam
sincsen, mi késztetett arra, hogy bejöjjek. Szívesebben ülnék otthon, és nem
csinálnék semmit, azonban Lena szavai szöget ütöttek a fejembe, amiket pár
nappal ezelőtt mondott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Louis, fejezd be
ezt! Már megint itthon ülsz, és nyalogatod a sebeidet. Ideje, hogy tovább lépj!
Nevetséges vagy már mindenki szemében. Tudjuk, hogy mennyire fájt neked! De ez
már a régmúlt! Szedd össze magad, vagy végleg magadra maradsz!<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Közel fél óráig beszélt nekem, ami miatt egyre zaklatottabbá
váltam, végül eldöntöttem: már csak dacból is eljövök ide. Mégis napokat
vártam, de szavainak súlya ekkor tudatosult bennem. Azóta nem keresett
egyáltalán, és talán erre a pofonra volt szükségem ahhoz, hogy elinduljak
valamerre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Mr Tomlinson – szólít meg valaki bájos hangon, szemeimet
megforgatom, majd mosolyt erőltetve arcomra nézek hátra a vállam fölött.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Szia Jessica – motyogom, arcomról azonnal lefagy a bazsalygás,
ahogy kezeit megérzem a vállamon. Meglepődve nézek körbe, hiszen más emberek
jelenlétében nem tenné ezt, félti annyira a munkáját, hogy ne akarjon botrányt.
Szokatlan, hogy a helyiség üres, azonban gondolataimat megszakítja a lány,
akinek jelenléte nyugtalanságot kelt bennem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Hogy vagy, Lou? – kérdezi, pár lépés alatt előttem terem,
egyenesen a szemeimbe néz, miközben próbál elcsábítani. Ujjaival mellkasomon
simít végig, testével szinte hozzám simul, sötét haja meglibben előttem, parfümjének
illata az orromba kúszik. Undorodva görbítem le ajkaimat, miközben kezéért nyúlok, és leveszem magamról.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Jessica, a munkahelyeden vagy! – jelentem ki ridegen,
próbálok minél gyorsabban szabadulni, azonban amint elindulok, utánam nyúl, és
megragadja csuklómat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Miért viselkedsz így?
Múlthéten még nem volt problémád azzal, ha a közeledben voltam. Vagy
elfelejtetted azt az éjszakát? Szinte könyörögtél, az érintésemért – suttogja,
arca csaknem arcomhoz simul. Feszülten szorítom ökölbe a kezem, egy újabb hiba,
amire emlékeztet. Dühösen nézek kék szemeibe, pirosra kifestett ajkain pajkos
mosoly jelenik meg, azonban nem bírom állni a tekintetét. Szinte kitépem magam
a karmai közül, lépteim szaporák, minél gyorsabban el akarok tűnni ebből a
helyzetből, és ismét azt csinálom, mint mindig: menekülök. Az irodám ajtaját
szinte feltépem, lelkem azonban rögtön lecsillapodik, ahogyan bezárul mögöttem.
Egyedül vagyok, ez pedig nyugalommal tölt el, tekintetemmel alaposan nézek
körbe. Már nem is emlékszem, mikor voltam utoljára itt, ténylegesen itt,
fejben, és lélekben is egyben. Lassan megyek a tölgyfa asztalomhoz, és leülök a
fekete bőrszékembe, azonban mielőtt elmélyedhetnék bármiben is, az ajtó pár
kopogás után kinyílik.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Jó reggelt, Mr Tomlinson – lép be a helyiségbe Mrs Adams,
a személyi titkárom. Arcán kedves mosoly jelenik meg, emiatt én is boldogabban
nézek vissza rá. A harmincas éveiben járó hölgy várakozóan néz rám.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Elizabeth, ezerszer megbeszéltük, hogy egyszerűen csak
Louis. – kuncogok fel, arcán kiszélesedik mosolya, zavartan hajtja le a fejét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Szüksége van bármire, Mr Tomlinson? – kérdez rá, én pedig
csak vigyorogva rázom meg a fejem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Egy kávénak örülnék, Mrs Adams – mondom vidáman, ő pedig
egyszerűen csak bólint, és kimegy az ajtón. Amint hallom annak becsukódását,
felnyitom laptopom, és amíg az bekapcsol, kezeimbe veszem a lapokat, melyek az
asztalon hevernek. Gyorsan futom át őket, azonban annyira elveszettem a fonalat
a cég dolgaival kapcsolatban, hogy nem tudok egyről a kettőre jutni, emiatt
pedig elhatározom, a következő utam édesapám irodájába fog vezetni. Mindössze
fél órát töltök a saját irodám falai között bezárva, miközben elfogyasztom az
Elizabeth által kihozott kávét, majd felállok. Az ajtót gondosan zárom be
magam mögött, és elindulok az emeleti lépcsők felé. Bár lassan haladok, egyáltalán
nem sietek el semmit, mégis tudom, előbb vagy utóbb odaérek, a találkozás
elkerülhetetlen lesz. Nem tudom, hogyan viszonyuljak hozzá, mit mondjak neki,
de valamiért felszabadultabbnak érzem magam, hiszen az első lépést megtettem.
Ahogy az ajtó elé érek, bátortalanul kopogok be, és egy nagy sóhaj közepette bizakodok,
hátha nincsen bent, vagy éppen dolga van, tárgyal valakivel. Azonban minden reményem
szertefoszlik, amikor egy erőteljes hangot hallok meg: <i>szabad!<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Jó reggelt! –
köszönök illedelmesen, ujjaimmal zavartan vakarom meg a tarkómat, miközben
szemével érzelemmentesen néz rám.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">–Louis – biccent, majd figyelmét visszafordítja a
számítógépe felé, és úgy tesz, mintha itt sem lennék. Legszívesebben
megfordulnék, és kihátrálnék, azonban akkor nem lennék különb attól a fiútól,
akit örökre magam mögött akarok hagyni. Ezért határozottan lépek az irodai
asztala felé, a legközelebbi széket odahúzom a közelébe, és leülök rá.
Várakozóan nézem, mégis mit ügyködik a gépén, és megállapítom, hogy különböző
emberektől érkezett leveleket vizsgálja, melyben az adott illető mellékletként
csatolta az önéletrajzát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Segíthetek bármit is? Kit akarsz felvenni a céghez? –
bököm ki végül, szemeivel rám sem néz, mindössze monotonon kezd el beszélni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Új IT-s szakemberre van szükségem, a cég egyre nagyobb,
több alkalmazottra van szükségem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– És mégis miért Te akarod átnézni az embereket? Erre valók
a HR-esek – nézek rá értetlenül, ujjai hirtelen megállnak a mozdulatában, és
végre valahára rám néz, majd hangosan felsóhajt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Miért nem jutott hamarabb eszembe? – mormogja, én pedig
aggodalmasan nézek rá. Szemei alatt sötét karikák éktelenkednek, homloka
ráncban van, arcáról sugárzik a feszültség, keze enyhén remeg, és azonnal
tudom, valami nincsen rendben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Minden rendben van, apa? – kérdezem, bár választ nem kapok
azonnal. Maga elé mered, pár percig némán ül, én viszont türelmesen várok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Elfáradtam, Louis. Az utóbbi napokban őrület volt a
tőzsdéken, az árfolyamok folyamatosan változtak, a cégen belül megkezdődtek a problémák. Szükségem van egy segítségre,
és Te sem könnyíted meg a helyzetem. Megszületésed óta azt akartam, hogy Te
legyél az örökösöm, és minden rendben volt addig a pontig – dörmögi, egy
pillanatra megáll, azonban nem fejti ki azt a bizonyos pontot, hiszen
mindketten tudjuk, miről beszél. – Ehelyett Te éled az életed, és azt hiszed,
Te vagy a legrosszabb helyzetben. Önző vagy. Nem tudod, édesanyád is mennyire
aggódik érted, fél, hogy elrontod az életed. Több mint két hete nem látott! Mi
nem erre neveltünk, Louis, csalódást okozol! – zavartan sütöm le a szemeimet, hirtelen felébreszti bennem a bűntudatot. Tudom, hogy mindenben igaza van, pontosan emiatt nem
akarom tovább hallgatni, amit mond, és noha érzékelem, hogy beszél, azonban nem
értem szavait, nem jutnak el hozzám. <i>Csalódást okoztál</i>. Csupán ez a két szó visszhangzik a fejemben, és bár legszívesebben elfutnék, mégsem teszem. Segítenem kell, ez a kötelességem. Végighallgatom minden egyes szavát, majd miután befejezi, hosszan sóhajt fel.
Vállait leengedi, és mintha csak egy mázsa súlytól szabadult volna meg, úgy
tekint rám. Szemei tele vannak reménnyel, én pedig úgy érzem, itt az ideje,
hogy bizonyítsak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Számíthatsz rám, apa. Bármikor. Azért vagyok itt, hogy
segítsek, szóval engedd meg, hogy átvegyem a terheidet. Tudom, hogy sok
mindennel elmaradtam, de igyekezni fogok. Nem mondom, hogy mostmár minden
rendben lesz, de ígérem, igyekezni fogok – halkan beszélek, próbálok minél
komolyabb lenni, és elhitetni vele, és leginkább magammal, hogy tényleg így
lesz. Bizonytalanul bólint, kezeivel megveregeti a hátam, és mindössze ennyit
mond.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Üdv újra itthon.</span></div>
</div>
Essiehttp://www.blogger.com/profile/02089426960094619785noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6248102075598719816.post-54820018349752361772016-10-29T09:40:00.001-07:002016-11-20T11:51:51.804-08:00Második fejezet<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1VdGMKx0zOhAAdZS7Et2FYz2JvGyvl1N31T25QbbalxhioamxW9MPtiBrE1nikTUtIrNjB0lLcIcuHYC6MVR687KDR3PH20f8AZzBFUYD1996hJmoEgIR6K57PqDYip-0hLUEInTxkLwR/s1600/large+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; display: inline !important; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1VdGMKx0zOhAAdZS7Et2FYz2JvGyvl1N31T25QbbalxhioamxW9MPtiBrE1nikTUtIrNjB0lLcIcuHYC6MVR687KDR3PH20f8AZzBFUYD1996hJmoEgIR6K57PqDYip-0hLUEInTxkLwR/s320/large+%25281%2529.jpg" width="211" /></a><span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="font-size: large;">D</span>ANNIELLE <span style="font-size: large;">C</span>AMPBELL</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Az ablakból nézem az utcán elsuhanó autókat, embereket
alig-alig lehet látni az időjárás miatt. A szakadó eső mindenkit arra
kényszerít, hogy egy fedett helyen keressen menedéket. Ilyenkor mindenki ízlése
szerint válogat: valaki étterembe megy, más egy könyvtárba ül be, vagy éppenséggel
egy bevásárlóközpontban találja meg a helyét, míg a többség egy kávézót szemel
ki magának. Az utóbbiakhoz tartozok én is. A forró kávémat kortyolgatom az ajtó
melletti asztalnál, miközben a környezetemet szemlélem. Az emberek
idegeskednek, hogy nem tudják elkezdeni időben a munkát, vagy éppenséggel nem
érnek be órára, míg mások örülnek, hogy végre van mire fogni a késésüket. Az
eső szó szerint ömlik, mintha dézsából öntenék, az apró cseppek hangosan
koppannak a betonon. Annyira tipikus az időjárás szeptember elején, magamban el
is mosolygok, ahogy elgondolkodom azon, mennyivel jobban szeretem a londoni
esőt a floridai kánikulánál. Valószínűleg az emberek nagyobb része hevesen
elkezdene számon kérni, mégis mit lehet szeretni ebben, de azt hiszem, a választ
magam sem tudnám. <i>Talán az újrakezdés
érzését?</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Kissé megrázom a fejem, hogy elhessegessem a gondolataimat,
majd lenézek a kávémra, a benne lévő kanalat pedig megfogom, és újra
megkavarom. Az ajtó viszont hirtelen nagy lendülettel kitárul mellettem, a hűvös
levegő elemi erővel talál meg engem, emiatt azonnal összerezzenek. Az érkező
vendéget egy csilingelés jelzi, szemeimmel megtalálom a fiatal férfit, aki
bőrig ázva lép át a küszöbön. Kapucniját leveszi fejéről, kabátjából csöpög a
víz, dús, barna hajából is kihullik néhány szem, ahogy ujjaival hátratúrja a
szemébe lógó tincseket. Furcsán néz körbe, valószínűleg ülőhely után kutat,
azonban a helyiség zsúfolásig van emberekkel, egyedül a velem szemben lévő szék
üres, és egy másik lányé nem olyan messze Tőlem. A ruházata egyszerű, mindössze
egy piros szabadidőalsó, és egy fehér felső van a kabátja alatt, arca borostás,
azonban eléggé megviseltnek látszik, mint aki nem alszik jó ideje. Szemei kéken
ragyognak, akaratlanul hümmögök, miközben megállapítom, mennyire jól fest. <i>Csak azok a fránya karikák ne lennének a
szeme alatt. </i>Ösztönösen kezdek el azon gondolkodni, mégis mi történhetett
vele, amiért úgy fest, mint egy élőholt, de rögtön elszégyellem magam, ahogy
tekintete megtalál engem, és úgy érzem, olvas a gondolataimban, pontosan tudja,
min morfondírozok. Szemeimet lesütöm, kezeimmel a mellettem fekvő táskában
kezdek kutakodni, hogy eltereljem magamról a figyelmet, és amint megtalálom a
keresett tárgyat, kiveszem. <i>Beszédes
testek</i> – áll nagy betűkkel a fedőlapon, kínosan mosolygok, hiszen azonnal
az előbbi gondolataimra asszociálok vele. Mintha semmi sem történt volna,
felnyitom a legutóbb befejezett résznél, és folytatom az olvasmányomat, melynek
igencsak a végén járok, és ebből tudom, a következő utam a legközelebbi
könyvesboltba fog vezetni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Azonban mielőtt belemerülhetnénk, mozgolódásra leszek
figyelmes magam mellett, szemem sarkából meglátom a piros nadrágot, melynek
tulajdonosa várakozóan néz rám, kezében egy forró, gőzölgő itallal. Íriszeimet
ráemelem, nagyon halványan elmosolyodik, miközben én zavartan nézek rá.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Szabad? – kérdezi mély, férfias hangján, én pedig
gondolkodás nélkül bólintok, majd arcomat ismét a könyvem felé fordítom. Az idő
csendesen telik, a velem szemben ülő fiú elmélyed a telefonjában, emiatt
kíváncsian vonom fel szemöldökeimet. Vannak sztereotípiák az egyes népekről, melyeket mindenki előszeretettel használ, amíg nem találkozik a másik nép kultúrájával. E szerint a magyarok pesszimisták, a latinok szenvedélyesek, a németek precízek, a franciák kifinomultak, az angolok pedig hűvösek és távolságtartók. Ez utóbbit azonban kétségbe vonom, hiszen az összes ember, akivel eddig találkoztam Angliában, barátságosak voltak, egyetlen egy kivétel sem volt, egészen idáig. Sok kedves ember csatlakozott mellém kávézás
közben, hiszen itt létem óta törzshelyként tekintek erre a helyre, mégis ő az
első, aki nem kezdeményezett beszélgetést. Rendszerint távolságtartó vagyok,
nem szeretek beszélgetni ismeretlen emberekkel, azonban ez a fiú felkelti az
érdeklődésemet, és egy kis részem sajnálja, amiért rám sem néz, csak a mobiljára
koncentrál. Pár perc múlva azonban feladom a várakozást, és kinézek az ablakon.
Az eső hirtelen elcsendesedett, a kávézót elkezdték elhagyni az emberek, de még
mindig sokakat riaszt vissza a nedves időjárás. Az órámra pillantok, ami kilenc
óra tizenöt percet mutat, és úgy döntök, ideje nekem is elindulni, hiszen
negyed órával később számomra is megkezdődik a munka. A könyvemet gondosan
teszem el a táskába, a székemet óvatosan tolom hátrébb, és csendesen megyek az
ajtó felé, ami szerencsére nincs messze Tőlem. Ahogy kilépek, az első dolgom
kinyitni a fekete esernyőmet, mellyel felfogom a mára már szemerkélő esőt. Szerencsére
a munkahelyem nincs olyan messze, mindössze pár percre van innen, talán emiatt
is járok gyakran ebbe a kávézóba.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Mélyet lélegzek az eső illatából, a frissesség jótékonyan
hat a szervezetemre, arcomon apró mosoly jelenik meg, boldogan kezdek neki utamnak.
Lépteim lassúak, a város zajos, ennek ellenére mégis kizárom a külvilágot,
gondolataimba révedek. Szemeim előtt megjelenik a kávézóban látott fiú, régebbi
emlékeim akaratlanul utat törnek maguknak, és eszembe jut a hátrahagyott
életem. A hatalmas felhőkarcolók, a nyüzsgő élet, az állandó napsütés.
Bágyadtan mosolyodok el, kicsit hiányzik a környezet, a családom, az agyam
mégis hevesen kezd el tiltakozni a feltörő emlékek ellen. Túl sok rossz élmény kapcsolódik
a városhoz, melyről gyerekkoromban azt sejtettem, ez a könyvekből jól ismert <i>Kánaán</i>. Viszont ezt a gyermeki naivságot
pillanatok alatt rombolták le az emberek, és cselekedeteikkel tönkretették a
kamaszkoromat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Hé, óvatosan! – kiált fel mellettem egy hang, karomon
hirtelen erős szorítást érzek, gondolataim félbeszakadnak, ijedten kapom fel a
fejem, és nézek egyenesen egy világoszöld szempárba. Szám elnyílik, kissé
sokkolva vezetem le tekintetemet az ujjaira, melyek a pulcsim anyagát szorítják,
majd kinézek az utcára. Szemben, a zebra másik oldalán lévő lámpa pirosan
világít, az autók egymás után suhannak el előttem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Köszönöm – dadogom zavartan, kissé lehajtom a fejem, szapora
légzésemet próbálom egyenletesebbé tenni. A szívem dübörög a mellkasomban, a
szavakat keresem, azonban hangom túl halknak bizonyul, amikor először elkezdek
beszélni, értetlen arckifejezését látva abbahagyom, és magasabb hangerővel
kezdem újra. – Tényleg nagyon köszönöm, teljesen elbambultam. Hogyan
hálálhatnám meg? – kérdezem, és most először vizsgálom meg a velem szemben álló
fiút. Fekete szűkszárú nadrágot visel, és egy kék színű meleg kabát takarja
felsőtestét, a kapucnija védi a csepergő eső ellen, divatosra vágott frizurája
azonban még így is látszik. Szeme zöldjét kiemeli fehér, hosszúkás arca, ajkán
barátságos mosoly pihen, miközben engem szemlél.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Figyelj jobban oda magadra! – vigyorodik el, majd
mindenféle további szó nélkül elmegy mellőlem, át a zebrán, ahol a lámpa már a
szabad utat jelzi.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Egy pillanatig várok, majd mosolyogva rázom meg a fejem,
remélve, elfelejthetem az előbb történteket, végül elindulok, mielőtt ismét
váltana a jelzőkészülék.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Percekkel később megérkezem a munkahelyemre, ahol kollégáim
kedves mosollyal üdvözölnek, én pedig hasonlóan viszonzom szavaikat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Dan! – jókedvű kiáltás hagyja el a velem szemben ülő
lányt, ahogyan az asztalomhoz érek. Táskámat leteszem, tekintetemet Aurora-ra
vezetem, és elmosolyodok lelkesedését látva. Azonnal tudom, alig várja, hogy
elmondja a legújabb fejleményeit.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Rory! – biccentek. Kék szemei ragyognak, szőke haja
meglibben, ahogy feláll a székéből, és felém tart. Magas sarkú cipőjében
kecsesen lépdel felém, majd amint elér hozzám, meleg ölelésébe von. Kezeim
reflexszerűen fonódnak köré, és felnevetek, ahogy nyomban elkezd fecsegni,
miközben lassan elhúzódik Tőlem. Már meg sem lep ez, pedig az elején hadilábon
álltam vele. Meglepett a személyisége, a közvetlensége, az elfogadása, az, hogy
már az első perctől kezdve úgy beszélt velem, úgy viselkedett, mintha ezer éve ismernénk
egymást. Ő volt az első, aki befogadott a közösségükbe, az első, aki az
elejétől fogva nyíltan beszélt velem, aki a legapróbb dolgot is fontosnak
tartotta elmondani. Az ő segítségével illeszkedhettem be, azt hiszem, ha ő nem
lenne, még ma sem találnám a helyem. Távolságtartó voltam az emberekkel,
senkiben sem bíztam, és ez mai napig így van. Azonban Rory más. Az elején nem
tudtam minden gond nélkül felé tekinteni, kissé talán zavart is a közelsége, és
úgy gondoltam, biztosan megjátssza magát, és a hátam mögött kibeszél. Viszont
idővel ez teljesen megváltozott, és noha nem akartam hagyni, mégis ledöntötte a
gondosan felépített falaimat, és beláttam: Ő tényleg <i>ilyen</i>. Kedves, odaadó, gondoskodó, egy igazi társ, amilyen nekem
sosem volt. Hozzá kellett szoknom a barátnő szerepéhez, azonban ő türelmes volt
velem, szépen lassan építettük fel a kapcsolatunkat egészen addig, amíg minden
titkunkat megosztottuk a másikkal. <i>Mindent</i>.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– … és ismét pofára estem, Dan! – sóhajt fel kétségbeesetten,
hangulata hirtelen változik meg, miközben éppen a tegnapi afférjáról beszél. –
Annyira tökéletes volt, túl tökéletes. Sosem fogom megtalálni az igazit –
szomorodik el, derekával az asztalnak dől, szemei vigaszt keresve néznek rám.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Ez csak egy randevú volt, Ror! – mosolyodok el halványan,
azonban ő megrázza a fejét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Nem csak egy! Legalább az ezredik! Unom az egyedüllétet,
annyira hiányzik, hogy valaki mellettem legyen – suttogja, mosolyom eltűnik, és
hirtelen átérzem a fájdalmát. A barátja hosszú évek után végül tavaly szakított
vele, ami óriási trauma volt Aurora-nak, aki már azt várta, mikor kéri meg a
kezét. Ő volt az első komoly kapcsolata, és úgy gondolta, ő a nagy Ő. Azonban
ezt pillanatok alatt rontotta el egy fiú, összetörte a szívét, és azóta nem
találja a helyét a világban. Legalábbis szerinte.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Fiatal vagy, el fog jönni a Te időd – nézek a szemeibe,
kezeimmel megfogom övéit, és bátorítóan szorítom meg őket. – Talán nem kellene
ilyen görcsösen keresned, hanem várni. A legjobb dolgok mindig a legváratlanabb
pillanatban történnek, amikor már teljesen feladod a reményt – szavaimmal lelkesítem,
először bólint, majd elvigyorodik, én pedig meglepően nézek rá.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Mióta lettél ilyen bölcs, Danielle? – kuncog fel, és
azonnal tudom, hogy csak el szeretné terelni a beszélgetést egy vidámabb
irányba.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Szeretnél ma este átjönni hozzám? Filmezhetnénk, meg
ilyesmi – veszem elő az aduászt, amivel bármikor jobb kedvre lehet deríteni. Az
utóbbi időben sajnos nem volt időnk „csajos estét” tartani, ahogyan ő mondaná,
és be kell vallanom, kissé nekem is hiányzik ez. Szavaim hallatán szemei felcsillannak,
heves bólogatásba kezd, és tudom, fejében levetítette már az egész
forgatókönyvet az estével kapcsolatban, amit pillanatok belül a tudtomra is ad.
Csak mosolygok, néha-néha elnevetem magam abszurd felvetésein, de egy
pillanatra sem szegem jó kedvét. Annyiszor nyújtott támaszt az ideköltözésem
óta, hogy azt hiszem, sosem fogom tudni meghálálni neki. Talán neki köszönhetem
azt is, hogy ténylegesen továbbléptem, és noha nem sikerült elfelejtenem a múltam,
a segítségével el tudtam fogadni, és háttérbe szorítani <i>mindent</i>, ami Amerikában történt.</span></div>
</div>
Essiehttp://www.blogger.com/profile/02089426960094619785noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6248102075598719816.post-272234286587826172016-10-24T23:36:00.004-07:002016-11-20T11:53:01.346-08:00Drága Olvasóim!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Nagyon sajnálom, hogy az elmúlt két hétben nem jelentkeztem, iskolai elfoglaltságaim voltak, ugyanis nem olyan régen volt a szalagavató, az előtte lévő mindennapos, több órás próbák teljesen elvették az időmet, emellett a tanulás is megnehezítette az írást. Viszont a héten mindenképpen hozom a részt, jövőhéttől pedig szünet van, amin megpróbálok előre megírni részeket, ezzel szeretném a kimaradásokat elkerülni.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Remélem nem haragszotok, igyekszem behozni magam, szombaton pedig hozom a következő részt! Köszönöm a türelmeteket!</span></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Essie.xx</span></i></div>
</div>
Essiehttp://www.blogger.com/profile/02089426960094619785noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6248102075598719816.post-56121761317306454352016-10-02T03:48:00.001-07:002016-11-20T11:51:37.577-08:00Első fejezet<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><i>Szép napot mindenkinek!:) </i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><i>Tegnap közbe jött egy fontos dolog, ezért egész nap nem voltam itthon, így internet közelben sem, és hiába várt a rész feltöltésre, nem ment! Röstellem, hogy már az első alkalommal elcsúsztam, de remélem ilyen nem fordul elő többször!</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><i>A bloggal kapcsolatban: Bár az eleje nem túl eseménydús, remélem tetszeni fog nektek az első rész! Jó olvasást! :)xx</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><i> Ui.:A visszajelzésekért hálás lennék majd! xoxo</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: right;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><i>E.x</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #4c1130;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #4c1130;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhE9mDGlwYaICctruySV5JOOzh6ZQ471ELhsmz91hJeRruvmdQnIrqtQuN0ASOafZwWZOoZ3zL2xY6jvomG71ErP_bGGckN8ew4Bugq7AvKEPuH9WTeO-Io6JyETvhNjeWJ7I7zGil2QXyw/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: #4c1130;"><img border="0" height="313" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhE9mDGlwYaICctruySV5JOOzh6ZQ471ELhsmz91hJeRruvmdQnIrqtQuN0ASOafZwWZOoZ3zL2xY6jvomG71ErP_bGGckN8ew4Bugq7AvKEPuH9WTeO-Io6JyETvhNjeWJ7I7zGil2QXyw/s320/large.jpg" width="320" /></span></a><span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"></span><br />
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="font-family: "times new roman"; font-size: large; text-align: center;">L</span><span style="font-family: "times new roman"; text-align: center;">OUIS </span><span style="font-family: "times new roman"; font-size: large; text-align: center;">T</span><span style="font-family: "times new roman"; text-align: center;">OMLINSON</span></span></span><br />
<span style="color: #4c1130;"><span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span>
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">A plafont bámulom, miközben
próbálom kizárni a fejemből a hangokat, amelyek megőrjítenek: <i>megint ugyanott tartasz, Louis</i>. A
mellettem alvó lányra nézek, mindössze egy takaró fedi testét, ártatlansága
felébreszti bennem a bűntudatot. Szőke haja helyett gyönyörű barna hajzuhatagot
látok szemeim előtt, rövid karjai helyett hosszú, kecses kezeket. Apró
széttátott szája helyett rám mosolygó telt ajkakat, csukott szemei helyett
gyönyörű barna szempárt. <i>Beteges vagy</i>
– mormolom magamban, hitetlenül rázom meg a fejem, hogy kitörölhessem az előző
képeket a lányról, aki közel egy éve összetörte a szívem. Halkan emelem fel a
takarót magamról, majd hangtalanul próbálom magamra kapkodni szétdobált
ruháimat, hogy véletlenül se ébresszem fel az ágyban fekvő lányt, akinek a
nevét sem tudom. Talán Aurora, vagy Angela – egyszerűen fogalmam sincsen, nem
tudom felidézni magamban, és éppen ezért akarok minél hamarabb eltűnni,
elkerülve ezzel egy kínos beszélgetést. Az ajtó megnyikordul, amint megpróbálom
kinyitni, tekintetem a szőkeségre téved, viszont ő még mindig halkan szuszog,
így testem elernyed feszes tartásából, és sokkal nyugodtabban ragadom meg újra
a kilincset. A lépcsőket gyorsan szedem, a bérház a lépteimtől hangos, de nem
érdekel. Az egyetlen célom minél hamarabb kijutni erről a helyről, és vissza se
nézni. <i>Egy újabb hiba</i> – suttogja egy
hang a fejemben, az utcára érkezve mohón szívom be az éltető oxigént. Észre sem
veszem, hogy visszatartom a lélegzetem egészen idáig. Elindulok, ám pár
méterrel később megállok. Kezem remeg, testem nikotinért kiált, ujjaimmal a
zsebemben kotorászok, hátha találok egy szál cigarettát, mindhiába. Dühös
káromkodás hagyja el számat, és kezeimet zsebembe dugva folytatom utamat.
Szerencsére nem vagyok messze az otthonomtól, mindössze pár utcányit kell
sétálnom, míg elérek a magas épülethez. A kódot beírva az ajtó kitárul, a
lépcsőház kong az ürességtől, de mit is várok hajnalok hajnalán.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">A lakásomba belépve ugyanaz
fogad, mint mindig. A rendetlenség megszokott, és ismét hangok szólalnak meg a
fejemben, magam előtt látom Harry szidalmazó tekintetét, miközben arról beszél,
mennyire elhanyagolom magam. Teljesen kezdek megőrülni, tekintetemmel egyre
kétségbeesetten keresem a kék színű dobozt, melynek tartalma kissé
csillapíthatná feszültségemet. Amikor végre sikerül megtalálnom, sietve indulok
az erkélyre, útközben pedig felkapok egy wiskey-s üveget. Az ajtót kinyitom, és
vissza se zárom, hagyom, hogy az egyre csípősebb levegő beáramoljon a házba. A
helyemet elfoglalom az egyik széken, míg lábamat a korlátra dobom fel, és
rágyújtok. Egyik kezemben a cigaretta, másik kezemmel próbálom levarázsolni az
üvegről a kupakot, majd amikor ez megvan, nagyot kortyolok a folyadékból,
miközben a városra meredek. A fejem sajog a gyötrő gondolatoktól, a múlt túl
nagy erővel ragad magával, és én csak sodródok az árral. Meg sem próbálom
megfékezni, a tekintetem elhomályosul, és ismét elhagyom a valóságot.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Szörnyű hangzavarra ébredek, a
hálószobám ajtaja hirtelen kinyitódik, nyögve fordulok a másik oldalamra, és
közben ki sem nyitom a szemem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Louis William Tomlinson! –
szólít fel egy női hang, viszont próbálom eljátszani, hogy mély álomban vagyok,
azonban színészi képességeim nem bizonyulnak valami jónak. – Tudom, hogy fent
vagy! Szállj ki az ágyból!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Könyörgöm, Lena, hagyj –
suttogom, hangom szokatlanul rekedt, a szám ki van száradva. Szemem résnyire
nyitom, hirtelen nagy fényesség árad szét a szobában annak köszönhetően, hogy
az említett lány kihúzza a függönyöket, a nap sugarai szinte megvakítanak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Louis, délután két óra van! Ne
szórakozz velem, édesapád mindenhol próbált elérni, egy fontos találkozója
volt, amire Te is hivatalos voltál! – haragosan néz rám, látásom kicsit
kitisztul, és úgy térképezem fel a szobában álló személyeket. – Harry! – fordul
könyörgően az ajtónak támaszkodó sráchoz, nekem pedig megesik ezen a csodálatos
lányon a szívem. Nem tudom, ki kényszerítheti erre, de anyám helyett is
anyámként bánik velem, holott meg sem érdemlem. Leül mellém, ujjaival
végigsimít kezemen, majd halkan beszélni kezd.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Rossz Téged így látni, Louis!
Kelj fel, kérlek, és engeszteld ki édesapádat, iszonyatosan mérges. Ne veszítsd
el Őt is! – suttogja, úgy érzem, hogy kék szemeivel a lelkembe lát, én pedig
nem találom a szavakat, mindössze egy apró bólintást tudok válaszul adni. –
Kapd össze magad, kint várunk – mosolyog rám, ismét bólintok, legközelebb pedig
már csak az ajtó csukódására leszek figyelmes.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Minden átkozott nap ilyen. Az idő
gyorsan eljár a fejem felett, nincs erőm bármit is tenni, az éjszakák ugyanolyanak:
buli, pia, csajok. Az életem káosz, egyedül Lena és Harry az, akik próbálnak
rendet tenni benne. Ők figyelnek rám, hogy ne veszítsem el önmagam, de néha úgy
érzem, feleslegesen gyötrik magukat azzal, hogy folyamatosan vigyáznak rám.
Csak hagyniuk kellene, hogy bármi történjen velem, hiszen minden mindegy. Semmi
sem lehet annál rosszabb, mint amit az a lány tett velem, akinek az életemet
adtam. Megrázom a fejem, próbálom gyorsan elhessegetni a gondolatokat, mielőtt
az érzelmek teljesen magával ragadnának. Makacsul szorítom össze a számat,
kiszállok az ágyból, és a lehető leggyorsabban kapom magamra az első kezembe
akadó ruhadarabokat. Tekintetemmel megtalálom önmagam a tükörben, egy
pillanatra megrémiszt a látvány, miközben sápadt arcomat, karikás szemeimet
figyelem. Kezemmel a hajamba túrok, elfordítom fejemet, majd egy hangos sóhaj
kíséretében elindulok a szobából.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Ahogy a nappaliba érek, meglep az
ott uralkodó rend, amit Lena pár perc alatt teremtett. Gyorsan indulok tovább a
konyhába, nem időzök sokáig, hiszen a fejem hirtelen elkezd sajogni, szükségem
van egy kávéra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Nem kellett volna
összetakarítani, Lena – mondom, amint beérek a konyhába, Lena hitetlenül
megrázza fejét, szája szólásra nyílik.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Egyszerűen csak köszönd meg,
Louis – kedvesen mosolyog rám, kezében egy csésze kávét szorongat, amit
óvatosan nyújt át felém, én pedig hálásan veszem el.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Köszönöm –makogom, majd ahogy szétnézek
a helyiségben, feltűnik valami, vagy inkább valakinek a hiánya. – Harry merre
van?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Szinte csak kidobott, és
feljött megnézni Téged, de el kellett mennie. Mostanában sok dolga van, de
sosem mondja el, hová megy. Rosszul érzem magam, félek, Louis – suttogja,
hangja kétségbeesetten csendül fel, szavaiból árad a szomorúság, miközben a
pultnak dől.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Lena, bízol Harryben? – várom a
megerősítését, majd folytatom, miután kortyoltam egyet a gőzölgő italból. – Ha
igen, akkor nincs miért félned. Egy dolog van, amiben biztos vagyok az életben,
ez pedig Harry szerelme irántad. Biztosan megtudod idővel. Mostanában egyébként
is sok felkérése van, lehet, hogy ezzel kapcsolatban van elintéznivalója, ne
aggódj! – mosolygok rá bátorítóan, szemeit lesüti, szájának sarka halványan
görbül felfelé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Egy pillanatra elgondolkodom,
próbálom felidézni, mondott-e az utóbbi időben bármit is Harry, de nincsenek
rémképeim. Hirtelen fog el egy rossz érzés, ami az önzőségemből fakad. Csak
magammal foglalkoztam, nem figyeltem az engem körülvevő emberekre, és talán
éppen emiatt nem beszélt velem Harry. Bezárkóztam a saját világomba, nem
törődtem másokkal, pláne nem azokkal, akik mindent megtettek értem,
folyamatosan mellettem álltak, noha meg sem érdemeltem. És ez volt az a
pillanat, amikor eldöntöttem, ezen változtatnom kell, rendeznem kell a
kapcsolataimat a barátaimmal. Egyelőre nem tudom, hogyan kezdhetném, de rá
fogok jönni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Minden rendben van? – ránt vissza
a valóságba Lena. – Elkalandoztál.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Persze, megvagyok – mosolygok,
azonban hangom elárul. Annyiszor hagyta el a számat az utóbbi fél évben ez a
mondat, hogy néha már saját magam is elhiszem, egészen addig, amíg meg nem
jelenik előttem az igéző barna szempár.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Mi történt este? – kérdezi, a
válaszon pedig elgondolkozom. Mégis mit válaszoljak erre? A nagy részére
igazából nem is emlékszem, csak az okra, amiért betettem a lábam abba az
átkozott klubba. Leittam magam, egy lány szobájában kötöttem ki, hajnalban
leléptem, hazaértem, és ismét inni kezdtem. Azt hiszem nem egy mesébe illő
történet. Csend telepszik ránk, én elvagyok a saját gondolataimban, míg Lena
próbál beszédre bírni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Nem fogom megkérdezni, hogy
vagy, hiszen felesleges, minden az arcodra van írva. De ez így nem mehet
huzamosabb ideig, Louis. Tönkreteszed magad. Nagyon sovány vagy, nem eszel
rendesen, rengeteget dohányzol és iszol. Louis, össze kell szedned magad. Nem
azért, mert más arra kér, hanem a saját érdekedben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Nekem ez az állapot jó, Lena! –
vágok közbe, semleges arccal nézek íriszeibe, hangom erőteljesen csendül fel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– A francokat jó, Louis! Fél év
telt el! Tudom, hogy összetörtél, de tovább kell lépned! Ő megtette, nélküled.
Ideje elfogadni ezt, ne sanyargasd önmagad. Nem fog visszajönni hozzád, Ő már mással boldog – mondja ki
rezzenéstelenül az igazságot, kezeim ökölbe szorulnak, a feszültség pillanatok
alatt árad szét a testemben. Tudom, hogy teljesen igaza van, mégis az érzéseim
elemi erővel tiltakoznak ezen szavak ellen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif;">– Semmit nem tudsz! – vetem oda
pökhendien, a csészét arrébb tolom, majd dühösen állok fel az asztaltól.
Kezemmel azonnal a pulton heverő dobozért nyúlok, a következő pillanatban pedig
már az erkélyen állok, számban a füstölgő cigarettával. Lena nem követ, a
nyitott ajtón keresztül látom, ahogy felveszi blézerét. Táskáját a kezébe
veszi, és indulásra készen fordul felém.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="color: #4c1130;">– Próbálj meg tenni ellene, Louis!
– mondja halkan, mégis elég hangosan ahhoz, hogy meghalljam. Szemeimet lesütöm,
a bűntudat hatalmába kerít, mégsem mondok egy árva szót sem, viszont már nem is
kell. Az ajtó hangos csapódása tisztán a tudtomra adja, hogy Lena elhagyta a
lakást. Egyedül maradtam a gondolataimmal, a megannyi emlékkel, ami utat tör magának,
és többé nem hagy nyugodni.</span></span></div>
</div>
Essiehttp://www.blogger.com/profile/02089426960094619785noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6248102075598719816.post-61385475061102973772014-08-01T09:22:00.001-07:002016-11-20T11:52:47.045-08:00Nyitás<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b>2016. 10. 02.</b></span></div>
</div>
Essiehttp://www.blogger.com/profile/02089426960094619785noreply@blogger.com2